Reggel felkeltem és Chris már nem volt mellettem. Néztem körbe de sehol sincs. Elment volna? De miért tenne ilyet? Sejthettem volna. Mekkora hülye vagyok. Lemegyek és eszek valamit. Sétálok le a lépcsőn eléggé bánatosan és szerencsémre Zayn van a konyhában.
- Jó reggelt. -köszöntem lehangolóan.
- Neked is mi ez a nagy lehangolódás? -és megkaptam azt a kérdést amit nem akartam.
- Áááá semmi nem aludtam valami sokat és nyűgös vagyok. -leültem egy pohár narancslével a kezemben.
- Ne hazudj.
- Nem hazudok. -mikor ezt kimondtam jöttek a többiek a konyhába.
- Jó reggelt! -jött egyhangúan.
Nem köszönök vissza nézem inkább a poharat. Azon tűnődök, hogy a pohár félig üres vagy félig tele van.
- Min gondolkozol húgocskám? -jött oda Louis.
- Azon, a pohár most félig üres vagy félig tele van-e?
- Szerintem nézőpont kérdése az egész. -jött a válasz a hátam mögött.
Megfordultam és Chris volt az.
- Chris! -nagy mosollyal ugortam a nyakába.
Merre voltál?
- Bocsánat de beakartam neked vásárolni a reggelidhez tudom, hogy ilyenkor mindig sztracsatellás fagyit eszel. -és a kezembe adta a fagylaltot.
- Köszönöm. -és nyomtam egy puszit az arcára.
- Khm. -öt köhintést hallottam.
- Oh milyen buta vagyok. Chris bemutatom neked Zaynt, Harryt, Liamet, Niallt, és a bátyámat Louist.
Srácok ő itt Chris. -mutattam be őket egymásnak.
- Megkérhetlek Lara, hogy feljönnél az emeletre ha megkérhetnélek? -kérdezi Niall.
- Persze. Mindjárt jövök Chris.
- Rendben Lara.
Megyünk fel a lépcsőn be a szobámba és Niall becsukta az ajtót.
- Mit akarsz? -kérdezem flegmán.
- Ő ki neked? A barátod? A szerelmed vagy talán csak a dugó partnered? -és bombázott a kérdésekkel.
- Nyugi már! Ha igen mi közöd van hozzá? Talán a tulajdonod vagyok? -kérdeztem vissza.
Odalépett hozzám megfogta a hajam és hátra húzta és ezt súgta a fülembe:
- Mától a tulajdonom vagy és ez ellen nem tehetsz semmit sem. -és kiment a szobából.
A szám tátva maradt azt se tudtam mit mondjak. Az forgott le a fejemben mi lesz velem, miért lennék a tulajdona? Mindig a saját utamat jártam nem vagyok a felesége se a barátnője. Semmi joga nincs hozzám.
- Niall Horan én is tudom azt a játékot játszani amit te szeretnél csak a saját szabályaimat követve. -mondtam ki eme szavakat a sztracsatellás fagyi evése közben halkan.
Meg reggeliztem Chris-től elbúcsúztam mert neki már haza kellett mennie, nagy kár szívesebben lennék vele mint a "Tulajdonom vagy" Horan-nel. Bemegyek a házba közben morgolódok mert nem hagy a szitu ami kialakult.
- "Tulajdonom vagy" nya nya nya -közben vágom a grimaszokat mint ahogy ti is tennétek ne tagadjátok!
- Ne most hívd fel már a figyelmet köszönöm. -ezzel a mondattal csuktam be magam után az ajtómat.
Mondjátok már el nekem miért kell egy olyan lakásban felhívni a figyelmet a lányra ahol sok pasi van? Ha figyelmesek is lennének akkor oké de ők?Ők nem azok! Na mindegy ez van.
- Kop-kop. -nyílik is az ajtóm.
- Mondanám, hogy tessék de úgy látom felesleges.
- Ne haragudj húgi. Minden rendben van? Olyan fura vagy mióta Niall-el beszéltetek mondott valamit ami sértő volt számodra? - félénken ült le az ágyam szélére Louis.
- Nem mondott semmit. Csak felháborodott azon, hogy ki nekem Chris. -vontam meg a vállam.
- Értem. Akkor megkérdezném én is, hogy jelenleg ki neked Chris? -nézett rám kérdő tekintettel.
- Miért kérded? -néztem le a padlóra.
- Csak tudjam hogyan álljak hozzá. Ha a barátod akkor családtag ként tekintek rá, ha csak a haverod akkor én is úgy nézek rá, de ha a lepedő bajtársad azt is elfogadom. -mondta ki nevetve.
- Na de Bátyus!-vágtam hozzá a párnámat nevetve.
Őszintén megmondva még én magam se tudom, hogyan álljak hozzá. Kedvelem Chris-t de abban nem vagyok még biztos, hogy "úgy" is szeretem-e. Érted? -néztem rá elpirult arccal.
- Én már látom de ráfogsz jönni magadtól is. - és elhagyta a szobámat.
Szeretem Louis-t. Látom rajta, hogy kedveli Chris-t és bármi legyen akárhogyan is döntök mellettem lesz. Nagyban merengek azon mi legyen Chris-sel és velem de érzem, hogy néznek. Megemelem a fejemet és Niall áll az ajtómnak támaszkodva.
- Mit szeretnél Niall. -mondtam ki flegmán.
- A tesód és a többiek elmentek vásárolni és így kettesben vagyunk. Úgyhogy a helyedben én nem lennék flegma mert akármit megtehetnék veled senki nem tudna rajtad segíteni. -jött hozzám közelebb és megállt az ágy sarkánál.
- Tényleg? Úgyse bántanál tartasz attól, hogy Louis mit szólna a szituhoz ha véletlen elkotyognám neki. -térdeltem fel az ágyon, hogy szemkontaktusba kerüljek vele.
- Bátornak hiszed magad, pedig ahogy fel vagy öltözve két perc se kellene és magamévá tennélek. -miközben e szavakat mondta jobb kezével igazított egy kilógó tincset a hajamon.
- Azt próbáld meg. -löktem el a kezét.
- Na na na ez az én játékom az én szabályaim csak akkor csókolsz meg ha engedem! -utasított.
- A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. Most megkefélsz úgy mint senki soha eddig vagy behúzott farokkal kimész azon az ajtón. -adtam neki a lehetőségeket.
- Jelenleg nem vagy abban a helyzetben hogy főnököt csinálj magadból.-kaptam markába a hajamat és húzta vele hátra a fejemet láttam rajta, hogy kezd ideges lenni.
Nem fog érdekelni mennyire fog fájni van rád időm bőven. -suttogta a fülembe.
Felkelt az ágyról és a szekrényemhez ment. Kivett belőle egy nyakkendőt és négy selyem övet. Bekötötte a szememet és kikötözte a kezeimet és a lábaimat az ágyamhoz. Egy kis szünetet követve éreztem hogy....
